26 éjszaka - Erotikus kalandok

3.

Csajozási és pasizási tanácsok

Hazafelé jövet, a repülőn be kellett vallanom magamnak, hogy meglehetősen elégedett vagyok a teljesítményemmel. Dacára a Bettyhez kötődő, elhibázott lépésnek, és annak, hogy milyen közel kerültem a fogadás elvesztéséhez, még mielőtt igazán belelendülhettem volna, sikerült kiszabadulnom a veszély szorításából. Végül mégiscsak teljesítettem az első két betűt, méghozzá két nap alatt. Ha ilyen szerencsés lesz a folytatás is, a rendelkezésemre álló hat helyett egy hónap sem kell, hogy befejezzem a dolgot. Ezen a kellemes gondolaton merengve átadtam magam a képzeletemnek.
Mint már annyiszor, most is arról ábrándoztam, hogyan fest majd Miss Greenglass teste, ha végre lekerül róla a rideg, hivatalos öltözet. Meg aztán arról is, hogy a jeges és riasztó külső - amely érzésem szerint perzselő belső forróságot ígért - hogyan fog előbb olvadozni, majd lángolni a kezem, az ajkam érintésére, és izzó szenvedélyem hatására. A rendkívül stimuláló álmodozás nyomán bekövetkezett a szokásos, feszülő érzés a nadrágomban. Ennek hatására vissza kellett térnem az előttem álló ügyhöz.
Be kellett mérnem a következő hölgyet, aki segít közelebb kerülnöm az áhított díjhoz. A realitások felől szemlélve a dolgokat, be kellett látnom, igen kevés a valószínűsége annak, hogy képes leszek fenntartani a kezdeti lendületet. Muszáj volt elgondolkodnom azon, hogy mit teszek majd ínségesebb időkben. így aztán megint lapozgatni kezdtem mentális telefonkönyvemet, ezúttal egy C betűs hölgyet keresgélve.
Ezzel együtt készenlétben tartottam magamat - mint mindig -, arra az esetre, ha valami bájos nőszemélyt sodorna az utamba a véletlen. Magától értetődően első osztályon utaztam. Nem csupán a kényelem kedvéért, hanem mert általában ezen a részen dolgoznak a legfiatalabb és legcsinosabb stewardessek, pardon: utaskísérők.
A légiközlekedési vállalatok természetesen a világ minden kincséért sem ismernék be ezt, sőt elég hevesen cáfolják, de attól a tény még tény marad. Erről bárki meggyőződhet, aki nyitva tartja a szemét. Én nyitva tartottam, így fel is figyeltem két, feltűnően vonzójelenségre a sürgő-forgó személyzet tagjai között. De amíg rendszerint a vonzódás és a báj mindennél fontosabb a számomra, ezúttal az elsődleges szempont a keresztnevük kezdőbetűje volt. Nekiláttam a nevük kiderítésének.
Azon gondolkodtam - némiképp ingerülten -, hogy manapság már miért nem visel a személyzet névtáblát? Ez vajon a feminista mozgalom egyik újabb, dicséretre méltó eredménye?
Az ember azt gondolná, hogy az azonosíthatóság hiánya inkább növeli, mint csökkenti a hölgyek kiszolgáltatottságát, mivel így könnyebb összekeverni őket. Régebben az ismerkedés is könnyebben ment, ha az ember tudta, hogy hívják azt a nőt, akitől a párnáját kapja, vagy aki a vacsoráját hozza. Ráadásul a névtábla kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy alaposabb vizsgálatnak vessem alá a hölgy kebleit. Ilyenkor eljátszottam, hogy erősen rövidlátó vagyok, és közelebb hajolva nézelődtem, miközben mélyen beszívtam az illető parfümillatát. Persze mindez nem jelentett leküzdhetetlen akadályt.
Valamennyi utaskísérő szívélyesnek bizonyult, és bár egyesek szemlátomást jobban reagáltak könnyed vonzerőmre, nem volt nehéz megszereznem a szükséges információkat. (Mint már említettem, ez a vonzerő a természetes adottságok és az 26 alapos tapasztalatok keverékéből áll. Igazán nem szeretnék el-bizakodottnak tűnni, így a továbbiakban meg sem próbálok illedelmesnek és szerénynek látszani.) A hölgyek között volt egy Patrícia, egy Samantha és egy Meredith (sajnos ez utóbbi egyike volt annak a két szépségnek, akiket korábban kiszúrtam), és egy rövid időre feltűnt a gép női másodpilótája is, aki a Bridget névre hallgatott.
Volt még egy légikisasszony - a másik korábbi választásom -, de vele sokáig nem tudtam szóba elegyedni, mert állandóan sürgött-forgott. Persze az utastársaimat sem hagytam figyelmen kívül. Körülnézve észrevettem néhány ifjú hölgyet, akik felkeltették az érdeklődésemet, de sajnos rajtuk sem volt névtábla. Viszont elég ügyesen megbirkóztam ezzel a problémával. A mosdó felé vezető úton megálltam az utaskísérők kis kabinjánál, ahol éppen Meredith foglalatoskodott valamivel. Mialatt beszélgetésbe bonyolódtam vele, sikerült néhány pillantást vetnem a fülke falára függesztett utas listára.
Egy gyors átolvasás nyomán kiderült, hogy egyetlen női utas van, akinek a neve C-vel kezdődik, egy bizonyos Carolyn McGrath, az L-13-as ülésen. Mialatt visszamentem a helyemre, felmértem a helyzetet. Sajnálatos módon Carolynról kiderült, hogy egy kövérkés, ősz, legalább hatvanöt éves anyó. Úgy döntöttem, tovább keresgélek. Amikor végül sikerült megismerkednem az utolsó utaskísérővel, a lelkem ismét szárnyalni kezdett. Vele is a stewardess-kabinban találkoztam össze. Azonnal láttam, hogy rendkívül csinos és barátságos. Azt is észrevettem, hogy legalább annyira vonzódik hozzám, mint én hozzá.
Barna haját a kék egyensapka alá tuszkolva hordta. Az egyenruha nemhogy elrejtette volna, ellenkezőleg, kihangsúlyozta remek, telt alakját. Néhány perces társalgást követően szemernyi kétségem sem maradt, hogy a lány mindenre kapható. Persze azt is tudtam, hogy aligha leszek képes ezt kihasználni. Amikor megkérdeztem tőle a nevét, a válaszra várva még a lélegzetemet is visszafojtottam. Miután meghallottam, kis híján felnyerítettem a megkönnyebbüléstől.
- Catherine - mosolygott -, és az öné? Valami ilyesmit akartam hallani. Akartam, hogy ezt mondja. Persze egy pillanattal később felrémlett bennem, ahogy nyilván önökben is, hogy mi van, ha tévedek? Mi van, ha a lányt nem Catherine-nek, hanem Katherine-nek hívják? Imádkoztam magamban (nem tudom kihez, és azt sem, hogy mit, de imádkoztam).
- Igazán szép név - mosolyogtam rá.
- Az egyik kedvencem. Mondja csak: k-val, vagy c-vel írja? Megint visszatartottam a lélegzetemet.
- K-val - viszonozta a mosolyt.
- Az anyám nagy Hepburn-rajongó volt! Csendesen elátkoztam magamban az anyját. Aztán elátkoztam az apját is, mert megengedte az anyjának, hogy ilyen ostobaságot csináljon. Elátkoztam Katherine Hepburn és végül Spencer Tracyt is, csak hogy ki nem maradjanak a sorból.
- Ó, milyen kár! Úgy értem - tettem hozzá gyorsan, mert láttam rajta a megrökönyödést -, milyen kár, hogy nincs időnk alaposabban megismerni egymást! Lassan mosolyra húzta a száját. A látvány egyenesen az ágyékomba szállt.
- Még hosszú út áll előttünk - mondta lágy hangon. Hogy kihagyjak egy megszerezhető nőt? Ez valami olyasmi, ami még sosem fordult elő velem. Ami azt illeti, nem is óhajtok bővebb tapasztalatokra szert tenni ezen a területen. Ezzel a nővel meg bizonyosan nem akartam. De nem volt más választásom.
- A körülmények nem túl ideálisak - ingattam a fejemet bánatosan -, egy gépen nem sok búvóhely van, ugye?
A lány ismét mosolygott.
- Ó, egész biztosan kitalálunk valamit.
- Lépett egyet felém, így a keblei elérték az ingemet. Finoman hozzám dörzsölte őket, és mélyen a szemembe nézett.
- Nem gondolja? Átkozottul jól tudtam, mire gondol, és - fogadás ide, fogadás oda - meg sem próbáltam eljátszani, hogy nem vett le a lábamról. Be kell vallanom, az járt a fejemben, ha egy röpke légi kalandba bocsátkozom ezzel a remek nővel, azt Miss Greenglass sohasem fogja megtudni. Katherine az órájára pillantott.
- Mindjárt szünetet tartok - suttogta - jöjjön utánam.
- Azzal elsöpört mellettem. A mozdulattól lüktetni kezdett az ágyékom. A lány végigsétált a közlekedőfolyosón. Egyenesen a mosdók felé tartott. Képmutató tiltakozásom dacára nem ez volt az első eset, hogy egy nő társaságában magamra zártam egy repülőgép vécéjének ajtaját. Tudtam, hogy igenis össze lehet hozni némi szerelmetes ficánkolást egy efféle helyen.
Persze egy ilyen szűkös térben lebonyolított pásztorórához szükség volt némi leleményességre és ügyességre is. Érdekes, de a szűk hely még valahogy fokozza is a gyönyört. Miközben a távoldó Katherine csípőjét és fenekét néztem, amint végigringott a folyosón, biztos voltam abban, hogy az ő ügyessége és az én leleményességem remekül kiegészítenék egymást.
A pokolba is! Mi a fenéért kellett beleegyeznem abba, hogy tartom magam az ábécé sorrendhez? Mit számít, ha időről időre eltérek a feladattól, ha közben nem tévesztem szem elől az eredeti célkitűzést?
De a szabály az szabály. Követtem Katherine-t, de csak azért, hogy elmagyarázzam neki, én jelenleg képtelen vagyok…
De még mielőtt utolértem volna, belépett az egyik mosdóba. Természetesen nem jelent meg a „Foglalt” felirat az ajtón, mivel várta, hogy csatlakozzam hozzá. Úgy véltem, talán jobb lesz, ha a parányi helyiség kínálta, viszonylagos nyugalomban kérek tőle bocsánatot. Miután meggyőződtem arról, hogy senki sem figyel, én is becsusszantam az ajtón. A parányi fülkében moccanni sem lehetett. Szorosan egymáshoz préselődtünk. Katherine mindent megtett a siker érdekében. A karjait a nyakam köré fonta, a teste térdtől vállig összeolvadt az enyémmel.
- Helló! - suttogta, és megcsókolt. A nyelve azonnal a számba siklott. Ennek a nőnek volt a leghosszabb és legfürgébb nyelve mindazok közül, akikhez valaha is szerencsém volt. Még mielőtt rájöhettem volna, hogy mire készül, olyan mélyre ledugta a torkomon, hogy úgy éreztem, könnyedén lenyelhetném.
Az érzéstől egészen elgyengült a térdem. Néhány hosszú pillanatig minden másra képtelen voltam, csak élveztem az újszerű élményt, és természetesen megpróbáltam viszonozni a kapott gyönyört. Mire végül szétváltak az ajkaink, csaknem kifulladtam. Ágaskodó férfiasságom keményen préselődött Katherine hasához.
De az átkozott fogadás emléke még nem tűnt el teljesen szédülő fejemből, bár minden idegszálam, testem minden sejtje azt üvöltötte, hogy egy icipicit sem számít az, amit teszek, és Miss Greenglass nem szerez róla tudomást soha az életben. De a gondolataim között ott kísértett az ő hangja is, amikor higgadtan, állhatatosan, zavarba ejtő hangsúllyal közölte:
- Természetesen megbízom az adott szavában. Van ugyan néhány jellembeli hibája, de a hazudozás igazán nem jellemző önre. Bízom a becsületében! A fene vinné el azt a nőt! Hatalmas erővel próbáltam lefejteni magamról Katherine-t, majd miután sikerült, minden erőmet megfeszítve eltartottam magamtól. Ez nem ment könnyen, egyfelől a szűkös tér miatt, másfelől mert erősen kapaszkodott belém. Sikerült vagy két centire eltolnom, és miután lélegzethez jutottam, megpróbáltam megmagyarázni:
- Katherine, nagyon sajnálom, képtelen vagyok.
- Micsoda? - egy pillanatig tágra nyílt szemmel meredt rám. Aztán úgy döntött, bizonyára csak viccelek, mivel egy bájos mosoly kíséretében ismét hozzám préselte a csípőjét, és a nadrágomat feszítő, nagyon is nyilvánvaló duzzanathoz dörgölőzött.
- Szerintem igenis képes vagy rá! - suttogta.
- Nagyon is képes!
- Nem!
- Ismét megpróbáltam eltolni magamtól, de a hátam a fülke falához ért, és nem tudtam volna leválasztani magamról anélkül, hogy fájdalmat okozok neki. Ráadásul már erőm sem volt hozzá. Katherine ekkor elindult lefelé. Lassan végigsiklott a testemen, menet közben szándékosan hozzám dörzsölte a mellét. ¥égül letérdelt elém a padlóra.
- Hát nézzük! - mormolta, és lerántotta a sliccemen a cipzárt. Ó, uram, mit kell kiállnom! - villant át az agyamon. Talán… ha hagyom, hogy csak ő… Vajon az is számít, ha nem jön létre közöttünk a tulajdonképpeni aktus? Elszántan - és kétségbeesetten - győzködtem magam, hogy nem, nem számít. A lelkesen matató ujjak rátaláltak vadul ágaskodó hímvesszőmre.
- Nem! - hörögtem. Valahogy sikerült kissé elfordulnom. A kezemmel eltakartam a férfiasságomat, majd gyorsan visszatettem a helyére és felrántottam a cipzárt.
- Sajnálom - morogtam zavartan, miközben a kezem a kilincset kereste.
- Tényleg, én igazán…
Forgott körülöttem a világ, a fejem vadul lüktetett. Ilyesmi nem történt velem hölgytársaságban tizenkét éves korom óta. Kinyitottam az ajtót és szinte kizuhantam a mosdóból. Otthagytam a térden álló Katherine-t. Igen meglepettnek látszott, és bizonyára nagyon haragudott rám, amire minden oka meg is volt. A szemközti falnak tántorodtam és próbáltam lélegzethez jutni. Úgy éreztem, a gép valamennyi utasa a vécéből kipattanó, lángvörös képű férfit bámulja, akinek a nadrágja igen feltűnően domborodik. Ó, Miss Greenglass, mit csinált belőlem! Uram, remélem, megéri! Miközben arra vártam, hogy az erekcióm alábbhagyjon, Katherine is kilépett a fülkéből. Nem látszott túl boldognak.
- Katherine, én… - hebegtem esetlenül.
- Szeretném megmagyarázni…
A lány azonban elszáguldott mellettem anélkül, hogy rám nézett volna. Képtelen voltam követni, bár pillanatnyi állapotomban nem biztos, hogy célszerű lett volna. Tudtam, hogy kezdeti szerencsém nem fog sokáig tartani, de ez az eset egy kicsit durvának tűnt. Amikor visszatértem a helyemre, olyan pocsékul éreztem magam, hogy még a matróna korú Carolynt is számításba vettem, mint célpontot. Végső soron az idős hölgyek néha rendkívül szenvedélyesek. Mégsem tettem semmit. Amikor hazaértem, még mindig csalódott és morcos voltam.
Röviden beszámoltam Miss Greenglassnak az eseményekről. Nem csupán a Belindával történt sikeremről tettem említést, hanem a Katherine-hez fűződő balsikerről is. A végén kifejtettem, hogy remélem, értékeli mindazt a hűséget, önmegtartóztatást és jellembeli szilárdságot, amit az utazás alatt tanúsítottam. Az egyetlen reakciója egy tipikus, nőies vállrándítás volt.
- Mr. Walling - mondta hűvösen -, magától értetődően pontosan ezt vártam el öntől. Nem tudtam eldönteni, hogy megcsókoljam-e vagy inkább kitekerjem a nyakát.
- Ezek után, Miss Greenglass - förmedtem rá -, holnap felhívom Christine Dunmore-t. Bizonyára emlékszik még rá. Annak idején volt néhány közös üzletünk az apjával.
- Igen, élénken emlékszem - bólintott Miss Greenglass -, ahogy bizonyára ön is. Igen csinos ifjú hölgy, aki nyilvánvalóan bolondult önért. Azt gyanítottam, hogy ön csakis az apjára való tekintettel nem használta ki a fiatalságból adódó hiszékenységet és könnyelműséget. De mostanra már bizonyára nagykorú lett, nemde?
- Pontosan! Az a szándékom, hogy idehívom, és itt, az irodában teszem magamévá. Sőt, pontosan ezen az íróasztalon. Mármost ön bizonyára nem óhajt az irodában tartózkodni ebben az időben, Miss Greenglass. Bár ez csakis öntől függ. De istenemre mondom, pontosan így fog történni! Elbűvölő titkárnőm természetesen eltávozott a munkahelyéről Christine Dunmore látogatásának idejére. És igen, forrón szeretkeztem Christine-nel. Megkísértett egy perverz gondolat, és meg is valósítottam. Miss Greenglass íróasztalán tettem magamévá.
A lány olyan szenvedélyes volt, olyan buzgó és leleményes, hogy jobbat már nem is kíván az ember. Be kell vallanom, hogy miközben levetkőztettem formás, fiatal testét, megcsókoltam melleit, majd pompásan éreztem magam a lábával a derekam körül, sokkal kevésbé tudtam összpontosítani, mint általában az efféle helyzetekben. A testem szinte önmagától juttatta el a végső eksztázisig, ahogy az övé is az enyémet.
A gondolataim azonban máshol jártak! Katherine járt az eszemben, aki már messze szállt, de főleg Miss Greenglass, aki reményeim szerint lényegesen közelebb volt. Úgy döntöttem, a jövőben inkább nem az irodát használom az ehhez hasonló tevékenységek színhelyéül.

fel