26 éjszaka - Erotikus kalandok
3.
Csajozási és pasizási tanácsok
Hazafelé jövet, a repülőn be kellett vallanom magamnak, hogy meglehetősen
elégedett vagyok a teljesítményemmel. Dacára a Bettyhez kötődő, elhibázott
lépésnek, és annak, hogy milyen közel kerültem a fogadás elvesztéséhez, még
mielőtt igazán belelendülhettem volna, sikerült kiszabadulnom a veszély
szorításából. Végül mégiscsak teljesítettem az első két betűt, méghozzá két nap
alatt. Ha ilyen szerencsés lesz a folytatás is, a rendelkezésemre álló hat
helyett egy hónap sem kell, hogy befejezzem a dolgot. Ezen a kellemes gondolaton
merengve átadtam magam a képzeletemnek.
Mint már annyiszor, most is arról ábrándoztam, hogyan fest majd Miss Greenglass
teste, ha végre lekerül róla a rideg, hivatalos öltözet. Meg aztán arról is,
hogy a jeges és riasztó külső - amely érzésem szerint perzselő belső forróságot
ígért - hogyan fog előbb olvadozni, majd lángolni a kezem, az ajkam érintésére,
és izzó szenvedélyem hatására. A rendkívül stimuláló álmodozás nyomán
bekövetkezett a szokásos, feszülő érzés a nadrágomban. Ennek hatására vissza
kellett térnem az előttem álló ügyhöz.
Be kellett mérnem a következő hölgyet, aki segít közelebb kerülnöm az áhított
díjhoz. A realitások felől szemlélve a dolgokat, be kellett látnom, igen kevés a
valószínűsége annak, hogy képes leszek fenntartani a kezdeti lendületet. Muszáj
volt elgondolkodnom azon, hogy mit teszek majd ínségesebb időkben. így aztán
megint lapozgatni kezdtem mentális telefonkönyvemet, ezúttal egy C betűs hölgyet
keresgélve.
Ezzel együtt készenlétben tartottam magamat - mint mindig -, arra az esetre, ha
valami bájos nőszemélyt sodorna az utamba a véletlen. Magától értetődően első
osztályon utaztam. Nem csupán a kényelem kedvéért, hanem mert általában ezen a
részen dolgoznak a legfiatalabb és legcsinosabb stewardessek, pardon:
utaskísérők.
A légiközlekedési vállalatok természetesen a világ minden kincséért sem ismernék
be ezt, sőt elég hevesen cáfolják, de attól a tény még tény marad. Erről bárki
meggyőződhet, aki nyitva tartja a szemét. Én nyitva tartottam, így fel is
figyeltem két, feltűnően vonzójelenségre a sürgő-forgó személyzet tagjai között.
De amíg rendszerint a vonzódás és a báj mindennél fontosabb a számomra, ezúttal
az elsődleges szempont a keresztnevük kezdőbetűje volt. Nekiláttam a nevük
kiderítésének.
Azon gondolkodtam - némiképp ingerülten -, hogy manapság már miért nem visel a
személyzet névtáblát? Ez vajon a feminista mozgalom egyik újabb, dicséretre
méltó eredménye?
Az ember azt gondolná, hogy az azonosíthatóság hiánya inkább növeli, mint
csökkenti a hölgyek kiszolgáltatottságát, mivel így könnyebb összekeverni őket.
Régebben az ismerkedés is könnyebben ment, ha az ember tudta, hogy hívják azt a
nőt, akitől a párnáját kapja, vagy aki a vacsoráját hozza. Ráadásul a névtábla
kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy alaposabb vizsgálatnak vessem alá a
hölgy kebleit. Ilyenkor eljátszottam, hogy erősen rövidlátó vagyok, és közelebb
hajolva nézelődtem, miközben mélyen beszívtam az illető parfümillatát. Persze
mindez nem jelentett leküzdhetetlen akadályt.
Valamennyi utaskísérő szívélyesnek bizonyult, és bár egyesek szemlátomást jobban
reagáltak könnyed vonzerőmre, nem volt nehéz megszereznem a szükséges
információkat. (Mint már említettem, ez a vonzerő a természetes adottságok és az
26 alapos tapasztalatok keverékéből áll. Igazán nem szeretnék el-bizakodottnak
tűnni, így a továbbiakban meg sem próbálok illedelmesnek és szerénynek
látszani.) A hölgyek között volt egy Patrícia, egy Samantha és egy Meredith
(sajnos ez utóbbi egyike volt annak a két szépségnek, akiket korábban
kiszúrtam), és egy rövid időre feltűnt a gép női másodpilótája is, aki a Bridget
névre hallgatott.
Volt még egy légikisasszony - a másik korábbi választásom -, de vele sokáig nem
tudtam szóba elegyedni, mert állandóan sürgött-forgott. Persze az utastársaimat
sem hagytam figyelmen kívül. Körülnézve észrevettem néhány ifjú hölgyet, akik
felkeltették az érdeklődésemet, de sajnos rajtuk sem volt névtábla. Viszont elég
ügyesen megbirkóztam ezzel a problémával. A mosdó felé vezető úton megálltam az
utaskísérők kis kabinjánál, ahol éppen Meredith foglalatoskodott valamivel.
Mialatt beszélgetésbe bonyolódtam vele, sikerült néhány pillantást vetnem a
fülke falára függesztett utas listára.
Egy gyors átolvasás nyomán kiderült, hogy egyetlen női utas van, akinek a neve
C-vel kezdődik, egy bizonyos Carolyn McGrath, az L-13-as ülésen. Mialatt
visszamentem a helyemre, felmértem a helyzetet. Sajnálatos módon Carolynról
kiderült, hogy egy kövérkés, ősz, legalább hatvanöt éves anyó. Úgy döntöttem,
tovább keresgélek. Amikor végül sikerült megismerkednem az utolsó utaskísérővel,
a lelkem ismét szárnyalni kezdett. Vele is a stewardess-kabinban találkoztam
össze. Azonnal láttam, hogy rendkívül csinos és barátságos. Azt is észrevettem,
hogy legalább annyira vonzódik hozzám, mint én hozzá.
Barna haját a kék egyensapka alá tuszkolva hordta. Az egyenruha nemhogy
elrejtette volna, ellenkezőleg, kihangsúlyozta remek, telt alakját. Néhány
perces társalgást követően szemernyi kétségem sem maradt, hogy a lány mindenre
kapható. Persze azt is tudtam, hogy aligha leszek képes ezt kihasználni. Amikor
megkérdeztem tőle a nevét, a válaszra várva még a lélegzetemet is
visszafojtottam. Miután meghallottam, kis híján felnyerítettem a
megkönnyebbüléstől.
- Catherine - mosolygott -, és az öné? Valami ilyesmit akartam hallani. Akartam,
hogy ezt mondja. Persze egy pillanattal később felrémlett bennem, ahogy nyilván
önökben is, hogy mi van, ha tévedek? Mi van, ha a lányt nem Catherine-nek, hanem
Katherine-nek hívják? Imádkoztam magamban (nem tudom kihez, és azt sem, hogy
mit, de imádkoztam).
- Igazán szép név - mosolyogtam rá.
- Az egyik kedvencem. Mondja csak: k-val, vagy c-vel írja? Megint
visszatartottam a lélegzetemet.
- K-val - viszonozta a mosolyt.
- Az anyám nagy Hepburn-rajongó volt! Csendesen elátkoztam magamban az anyját.
Aztán elátkoztam az apját is, mert megengedte az anyjának, hogy ilyen
ostobaságot csináljon. Elátkoztam Katherine Hepburn és végül Spencer Tracyt is,
csak hogy ki nem maradjanak a sorból.
- Ó, milyen kár! Úgy értem - tettem hozzá gyorsan, mert láttam rajta a
megrökönyödést -, milyen kár, hogy nincs időnk alaposabban megismerni egymást!
Lassan mosolyra húzta a száját. A látvány egyenesen az ágyékomba szállt.
- Még hosszú út áll előttünk - mondta lágy hangon. Hogy kihagyjak egy
megszerezhető nőt? Ez valami olyasmi, ami még sosem fordult elő velem. Ami azt
illeti, nem is óhajtok bővebb tapasztalatokra szert tenni ezen a területen.
Ezzel a nővel meg bizonyosan nem akartam. De nem volt más választásom.
- A körülmények nem túl ideálisak - ingattam a fejemet bánatosan -, egy gépen
nem sok búvóhely van, ugye?
A lány ismét mosolygott.
- Ó, egész biztosan kitalálunk valamit.
- Lépett egyet felém, így a keblei elérték az ingemet. Finoman hozzám dörzsölte
őket, és mélyen a szemembe nézett.
- Nem gondolja? Átkozottul jól tudtam, mire gondol, és - fogadás ide, fogadás
oda - meg sem próbáltam eljátszani, hogy nem vett le a lábamról. Be kell
vallanom, az járt a fejemben, ha egy röpke légi kalandba bocsátkozom ezzel a
remek nővel, azt Miss Greenglass sohasem fogja megtudni. Katherine az órájára
pillantott.
- Mindjárt szünetet tartok - suttogta - jöjjön utánam.
- Azzal elsöpört mellettem. A mozdulattól lüktetni kezdett az ágyékom. A lány
végigsétált a közlekedőfolyosón. Egyenesen a mosdók felé tartott. Képmutató
tiltakozásom dacára nem ez volt az első eset, hogy egy nő társaságában magamra
zártam egy repülőgép vécéjének ajtaját. Tudtam, hogy igenis össze lehet hozni
némi szerelmetes ficánkolást egy efféle helyen.
Persze egy ilyen szűkös térben lebonyolított pásztorórához szükség volt némi
leleményességre és ügyességre is. Érdekes, de a szűk hely még valahogy fokozza
is a gyönyört. Miközben a távoldó Katherine csípőjét és fenekét néztem, amint
végigringott a folyosón, biztos voltam abban, hogy az ő ügyessége és az én
leleményességem remekül kiegészítenék egymást.
A pokolba is! Mi a fenéért kellett beleegyeznem abba, hogy tartom magam az ábécé
sorrendhez? Mit számít, ha időről időre eltérek a feladattól, ha közben nem
tévesztem szem elől az eredeti célkitűzést?
De a szabály az szabály. Követtem Katherine-t, de csak azért, hogy elmagyarázzam
neki, én jelenleg képtelen vagyok…
De még mielőtt utolértem volna, belépett az egyik mosdóba. Természetesen nem
jelent meg a „Foglalt” felirat az ajtón, mivel várta, hogy csatlakozzam hozzá.
Úgy véltem, talán jobb lesz, ha a parányi helyiség kínálta, viszonylagos
nyugalomban kérek tőle bocsánatot. Miután meggyőződtem arról, hogy senki sem
figyel, én is becsusszantam az ajtón. A parányi fülkében moccanni sem lehetett.
Szorosan egymáshoz préselődtünk. Katherine mindent megtett a siker érdekében. A
karjait a nyakam köré fonta, a teste térdtől vállig összeolvadt az enyémmel.
- Helló! - suttogta, és megcsókolt. A nyelve azonnal a számba siklott. Ennek a
nőnek volt a leghosszabb és legfürgébb nyelve mindazok közül, akikhez valaha is
szerencsém volt. Még mielőtt rájöhettem volna, hogy mire készül, olyan mélyre
ledugta a torkomon, hogy úgy éreztem, könnyedén lenyelhetném.
Az érzéstől egészen elgyengült a térdem. Néhány hosszú pillanatig minden másra
képtelen voltam, csak élveztem az újszerű élményt, és természetesen megpróbáltam
viszonozni a kapott gyönyört. Mire végül szétváltak az ajkaink, csaknem
kifulladtam. Ágaskodó férfiasságom keményen préselődött Katherine hasához.
De az átkozott fogadás emléke még nem tűnt el teljesen szédülő fejemből, bár
minden idegszálam, testem minden sejtje azt üvöltötte, hogy egy icipicit sem
számít az, amit teszek, és Miss Greenglass nem szerez róla tudomást soha az
életben. De a gondolataim között ott kísértett az ő hangja is, amikor higgadtan,
állhatatosan, zavarba ejtő hangsúllyal közölte:
- Természetesen megbízom az adott szavában. Van ugyan néhány jellembeli hibája,
de a hazudozás igazán nem jellemző önre. Bízom a becsületében! A fene vinné el
azt a nőt! Hatalmas erővel próbáltam lefejteni magamról Katherine-t, majd miután
sikerült, minden erőmet megfeszítve eltartottam magamtól. Ez nem ment könnyen,
egyfelől a szűkös tér miatt, másfelől mert erősen kapaszkodott belém. Sikerült
vagy két centire eltolnom, és miután lélegzethez jutottam, megpróbáltam
megmagyarázni:
- Katherine, nagyon sajnálom, képtelen vagyok.
- Micsoda? - egy pillanatig tágra nyílt szemmel meredt rám. Aztán úgy döntött,
bizonyára csak viccelek, mivel egy bájos mosoly kíséretében ismét hozzám
préselte a csípőjét, és a nadrágomat feszítő, nagyon is nyilvánvaló duzzanathoz
dörgölőzött.
- Szerintem igenis képes vagy rá! - suttogta.
- Nagyon is képes!
- Nem!
- Ismét megpróbáltam eltolni magamtól, de a hátam a fülke falához ért, és nem
tudtam volna leválasztani magamról anélkül, hogy fájdalmat okozok neki. Ráadásul
már erőm sem volt hozzá. Katherine ekkor elindult lefelé. Lassan végigsiklott a
testemen, menet közben szándékosan hozzám dörzsölte a mellét. ¥égül letérdelt
elém a padlóra.
- Hát nézzük! - mormolta, és lerántotta a sliccemen a cipzárt. Ó, uram, mit kell
kiállnom! - villant át az agyamon. Talán… ha hagyom, hogy csak ő… Vajon az is
számít, ha nem jön létre közöttünk a tulajdonképpeni aktus? Elszántan - és
kétségbeesetten - győzködtem magam, hogy nem, nem számít. A lelkesen matató
ujjak rátaláltak vadul ágaskodó hímvesszőmre.
- Nem! - hörögtem. Valahogy sikerült kissé elfordulnom. A kezemmel eltakartam a
férfiasságomat, majd gyorsan visszatettem a helyére és felrántottam a cipzárt.
- Sajnálom - morogtam zavartan, miközben a kezem a kilincset kereste.
- Tényleg, én igazán…
Forgott körülöttem a világ, a fejem vadul lüktetett. Ilyesmi nem történt velem
hölgytársaságban tizenkét éves korom óta. Kinyitottam az ajtót és szinte
kizuhantam a mosdóból. Otthagytam a térden álló Katherine-t. Igen meglepettnek
látszott, és bizonyára nagyon haragudott rám, amire minden oka meg is volt. A
szemközti falnak tántorodtam és próbáltam lélegzethez jutni. Úgy éreztem, a gép
valamennyi utasa a vécéből kipattanó, lángvörös képű férfit bámulja, akinek a
nadrágja igen feltűnően domborodik. Ó, Miss Greenglass, mit csinált belőlem!
Uram, remélem, megéri! Miközben arra vártam, hogy az erekcióm alábbhagyjon,
Katherine is kilépett a fülkéből. Nem látszott túl boldognak.
- Katherine, én… - hebegtem esetlenül.
- Szeretném megmagyarázni…
A lány azonban elszáguldott mellettem anélkül, hogy rám nézett volna. Képtelen
voltam követni, bár pillanatnyi állapotomban nem biztos, hogy célszerű lett
volna. Tudtam, hogy kezdeti szerencsém nem fog sokáig tartani, de ez az eset egy
kicsit durvának tűnt. Amikor visszatértem a helyemre, olyan pocsékul éreztem
magam, hogy még a matróna korú Carolynt is számításba vettem, mint célpontot.
Végső soron az idős hölgyek néha rendkívül szenvedélyesek. Mégsem tettem semmit.
Amikor hazaértem, még mindig csalódott és morcos voltam.
Röviden beszámoltam Miss Greenglassnak az eseményekről. Nem csupán a Belindával
történt sikeremről tettem említést, hanem a Katherine-hez fűződő balsikerről is.
A végén kifejtettem, hogy remélem, értékeli mindazt a hűséget, önmegtartóztatást
és jellembeli szilárdságot, amit az utazás alatt tanúsítottam. Az egyetlen
reakciója egy tipikus, nőies vállrándítás volt.
- Mr. Walling - mondta hűvösen -, magától értetődően pontosan ezt vártam el
öntől. Nem tudtam eldönteni, hogy megcsókoljam-e vagy inkább kitekerjem a
nyakát.
- Ezek után, Miss Greenglass - förmedtem rá -, holnap felhívom Christine
Dunmore-t. Bizonyára emlékszik még rá. Annak idején volt néhány közös üzletünk
az apjával.
- Igen, élénken emlékszem - bólintott Miss Greenglass -, ahogy bizonyára ön is.
Igen csinos ifjú hölgy, aki nyilvánvalóan bolondult önért. Azt gyanítottam, hogy
ön csakis az apjára való tekintettel nem használta ki a fiatalságból adódó
hiszékenységet és könnyelműséget. De mostanra már bizonyára nagykorú lett,
nemde?
- Pontosan! Az a szándékom, hogy idehívom, és itt, az irodában teszem magamévá.
Sőt, pontosan ezen az íróasztalon. Mármost ön bizonyára nem óhajt az irodában
tartózkodni ebben az időben, Miss Greenglass. Bár ez csakis öntől függ. De
istenemre mondom, pontosan így fog történni! Elbűvölő titkárnőm természetesen
eltávozott a munkahelyéről Christine Dunmore látogatásának idejére. És igen,
forrón szeretkeztem Christine-nel. Megkísértett egy perverz gondolat, és meg is
valósítottam. Miss Greenglass íróasztalán tettem magamévá.
A lány olyan szenvedélyes volt, olyan buzgó és leleményes, hogy jobbat már nem
is kíván az ember. Be kell vallanom, hogy miközben levetkőztettem formás, fiatal
testét, megcsókoltam melleit, majd pompásan éreztem magam a lábával a derekam
körül, sokkal kevésbé tudtam összpontosítani, mint általában az efféle
helyzetekben. A testem szinte önmagától juttatta el a végső eksztázisig, ahogy
az övé is az enyémet.
A gondolataim azonban máshol jártak! Katherine járt az eszemben, aki már messze
szállt, de főleg Miss Greenglass, aki reményeim szerint lényegesen közelebb
volt. Úgy döntöttem, a jövőben inkább nem az irodát használom az ehhez hasonló
tevékenységek színhelyéül.